AZ ALAPOK
Mi is az a purim?
Purim (Ádár 14.) Mordeháj és Eszter győzelmét ünnepli a gonosz Hámán felett. A történet Eszter Könyvében található a Tánáchban (Héber Biblia), s az ünnepen felolvassuk. A Purim szó sorsvetést jelent, mert Hámán sorsot vetett, hogy meghatározza, mely napon fogja elpusztítani a gyűlölt zsidókat. A sors Ádár hóra esett, ezért a rabbik szerint: “Mi senichnász ádár, márbim beszimchá”, Amikor Ádár hóba lépünk, az örömünk egyre nagyobb. A győzelem feletti ünneplésünkben nincs semmi szent. Nem járnak vele tiltások, mint a zarándokünnepeken és bár megtalálható a Bibliában, nem a Tóra része, így rabbinikus és nem tórai ünnep.
Az ünnep megünneplése a Megilá, az Eszter-tekercs felolvasása körül koncentrálódik. Minden alkalommal, amikor meghalljuk a gonosz Hámán nevét, zajongunk, és túlharsogjuk a nevének említését, hogy ne legyen hallható. A többi micva (parancsolat) az ünnep délutánján ünnepi lakoma fogyasztása, ételajándékok küldése barátainknak (misloách mánot vagy sláchmonesz) és adomány a szegényeknek (mátánot leevjonim). Purimkor szokás jelmezbált, jelmezes felvonulást tartani, purimi paródiákat, előadásokat bemutatni és sok alkoholt inni. Mindezek a szokások azért vannak, hogy ezt a napot amolyan fejreállított, fordított napként ünnepeljük, amikor minden más, mint aminek látszik. Amolyan zsidó Mardi Gras, amelyben a zsidó közösség legjobban viselkedő tagjai is elengedik magukat.
Az Eszter Könyvében leírt történet az udvari intrika melodrámája.
Az első részben megtörténik a szín előkészítése, a király elűzi büszke királynéját, Vástit és Esztert választja egy szépségkirálynő versenyen új királynéjának. Hámánt főtanácsossá teszi, de Mordeháj, Eszter védelmezője, nagybátyja nem borul le a főtanácsos előtt. Hámán úgy dönt, hogy dühét minden zsidóra kiterjeszti és meggyőzi az elég butácska Áhásvéros királyt, hogy beleegyezzen egy rendeletbe, mely megengedi a birodalom összes zsidójának lemészárlását. Mordeháj és Eszter megkezdik tervüket, hogy megakadályozzák a vérengzést. Eszter engedélyt kér, hogy bemehessen a királyhoz, vacsorára hívja, eszik és iszik vele és felfedi zsidó kilétét, majd népe megmenekülését kéri. Hámánt felakasztják, a zsidók engedélyt kapnak rá, hogy megvédjék magukat. Mordeháj és Eszter boldogan élnek, amíg meg nem halnak, miután Purimot évente megünnepelendő fesztivállá nyilvánítják.
Jó, nem? Megtörtént?
Hmm. Óriási vitákat váltott ki a tudósok között, voltak és vannak, akik megkérdőjelezik történelmiségét. Bizonyos tények a sztoriban ellentmondanak más tényeknek. Például ismert tény, hogy a perzsa uralkodók csak a hét vezető perzsa családból választottak maguknak feleséget, így Eszter királynővé tétele nem lett volna lehetséges. Mindezen okok miatt vannak, akik szerint Purim egy ősi pogány ünnep zsidósított változata. Ennek bizonyítékául például rámutatnak, hogy a történet két főhőse cseppet sem zsidó nevei nagyon hasonlítanak a korabeli közel-kelet két fontos pogány istenéhez: Márdukhoz és Istárhoz.
A szatíra
Megtörtént? Vagy csak a képzelet szüleménye? Esetleg a megtörtént események eltúlzott változata? A lényeg, hogy Eszter Könyve a zsidó ünnepi körforgás része lett, és a könyv könnyedsége átszövi az ünnepet örömteli, vidám karakterével. Egy pillanatra sem vesszük komolyan a történetet. Ugyanakkor a zsidó nép száműzetésben átélt történetét is látjuk benne, hiszen Hámán mondata “van egy nép elszórva a birodalmadban....” a zsidók minden nemzedéke számára jelentőséggel teli és rezonál. Az, amikor a zsidók a szétszóratásban egy-egy uralkodó szándékának, kegyelmének kiszolgáltatva várják sorsukat, sokszor megismétlődőtt velünk a történelemben. Túl gyakran találkoztunk Hámánokkal és a történet vége leggyakrabban nem volt boldog és vidám. Purim a győzelem ritka és fényes pillanataira emlékeztet az üldöztetés borús évszázadaival szemben.
Az ünnep tehát egy olyan időszak, amikor jól érezzük és elengedjük magunkat, amikor valaki olyannak álcázhatjuk magunkat, akik nem vagyunk. Az ünnep szelleme talán a legjobban a talmudi döntésben jelenik meg: “Minden személy kötelessége, hogy úgy lerészegedjen, hogy ne tudja a különbséget az “áldott Mordeháj” és az “átkozott Hámán” között. Annak ellenére, hogy későbbi tudósok megpróbálták másképp megmagyarázni ezt a parancsot, hogy ne a részegedésre utaljon, ezt azért nehéz lenne.
Sok rabbi próbálta másképp magyarázni, például, hogy ez nem parancs, csak javaslat, vagy, hogy azt jelenti, addig kell inni, amíg el nem alszunk vagy hogy kicsivel töbet kell inni, mint szoktunk, esetleg azt, hogy annyit kell inni, hogy ne tudjunk idézni egy nagyon összetett, nehéz bibliai sort.
HAGYOMÁNYOK
TÁÁNIT ESZTER
Purimot a Táánit Eszter előzi meg: Eszter böjtje. Ezt annak a három napos böjtnek az emlékére intézményesítették a hagyományba, melyet Eszter rendelt el Mordehájon keresztül a Perzsiában élő zsidóknak, mielőtt bement a királyhoz.
Korábban ez a nap Jom Nikánorként volt ismert. Ez egy kisebb ünnep volt, melyen azt ünnepeltük, hogy Júda Makabi győzelmet aratott a Nikánor által vezetett szír hadseregen.
MEGILA OLVASÁS, HALLGATÁS
Purim Ádár hó 14-én kezdődik napnyugtakor. Az esti ima után felolvassák a Megilát Eszter-t (Eszter Könyve) egy kézzel írt tekercsből.
A történetben akármikor Hámán nevét olvassák, mindenki hangos zajongásba kezd, hogy teljesítse a jimách smo parancsot (töröld ki a nevét). Bármilyen zajkeltés jó, de hagyományos az ún. ráásánt, az erre az eseményre készített kereplőt használni.
SUSÁN PURIM
A Susánban, Perzsia fővárosában élő zsidók még egy napon át harcoltak az ellenséggel és nem pihentek Ádár 15-ig, így 14-e helyett ezen a napon ünnepelték meg Purimot. A rabbik elrendelték, hogy minden olyan városban, melyet Józsué idejében fal vett körül, Ádár 15-én kell Purimot ünnepelni. Ez Jeruzsálemre vonatkozik csak, ahol Purim Ádár 15-én van.
Minden más purimi szokást elolvashatunk Eszter Könyve 9. fejezetének 22-es sorában:
“Mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megnyugodhattak ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre, gyászuk pedig ünneplésre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.”
Evés-ivás és öröm a lakoma, amit Purim délutánján fogyasztunk, mely az ivásra is bátorít. Az ajándékok a sláchmonesz, az adomány pedig egyértelmű.
MISLOÁCH MÁNOT
VAGY SLÁCHMONESZBarátainknak küldünk ételajándékot. Ez általában egy kis csomag, melyben van hámántáska, gyümölcs, magvak, kis üveg bor, melyet azután elküldünk különböző barátainknak, ismerőseinknek. A kis csomagok lehetnek egyszerűek, kétféle étellel vagy nagyok, sokféle étellel.
TELJESÍTSD A MICVÁT IDÉN A BÁLINT HÁZZAL! :)
MÁTÁNOT LEEVJONIM
ADOMÁNY A SZEGÉNYEKNEKAz adomány a rendszeresen elvárt adomány felett van, legalább két szegénynek kell adni és általában a közösség azon szervezetein keresztül szokás, melyek a szükségben lévőket segítik.
SZEUDÁ
A lakoma a nap vége felé van és a második legjelentősebb lakomának számít a hagyomány szerint (a pészachi után). Nincsen semmilyen szokása, talán csak az, hogy egyes helyeken ilyenkor purimi színdarabokat adnak elő.
A purim tóra (az a tóra, ami nevetségessé teszi a hagyományt, kifigurázza a Talmudot és más hagyományos szövegeket) alapján vannak, akik kidust is csinálnak. Néhány jesivában Purimkor választottak Purim Rabbit, aki előadásokat tartott és kifigurázta a tudósokat.
Purimkor karneválokat, álarcosbálokat is tartunk, jelmezekbe öltözünk. Izraelben Ádlojádá-t tartanak, ami egy hatalmas jelmezes felvonulás.
Nááfoch Hu – azaz minden a feje tetején!
